A II. világháborút követően az ifjú generációnak egy atombomba árnyékában kellett felnőnie, amely a hidegháborús időkben folyamatosan Demoklesz kardjaként lebegett felettük. Akkor azt gondolták, már nem igen lehet rosszabb, vagy mégis. A mai fiatalság nem egy, hanem három bomba árnyékában nő fel, amelyek bármelyike bármelyik pillanatban tartogathat meglepetést, és felforgathatja a világ menetét. A nukleáris fenyegetés még mindig jelen van, sőt erősebb, mint valaha. A mai generációnak már nemcsak a hidegháborús időkben oly közkeletű Szovjetunióval kell számolnia, hanem bármely állam, terroristacsoport vagy éppen önkéntes dzsihád merénylő tartogathat egy-egy jól irányzott bombát a zsebében, akiknek a bomba nem elrettentést, hanem tényleges rombolást szolgál. A mai generációnak nem egy bombája van. A mai generáció három bombával kell hogy szembenézzen: az atombomba csak egy, de ott van még az adósságbomba és a klímaváltozás bombája.
Ahogy jelenleg haladunk a szén-dioxid kibocsátással és a hasonló környezetszennyező magatartással, sosem tudhatjuk, mikor és hol pottyan a fejünkre a következő nem várt, éghajlatváltozás okozta szükségállapot, hogy mikor olvad fel a szibériai tundra felszabadítva a rejtőző metánt, hogy mikor szárad ki az Amazonas vagy éppen mikor olvad fel az Északi Sark jege. És amint egy ecoszisztéma összeomlik, visszafordíthatatlan változásokat idézhet elő az egész világ számára.
És hogy adósságbomba? A világ egyik vezető hatalma, az amerikai gazdaság a pénzügyi válságból való kilábaláshoz az eddigieknél is nagyobb adósságba került. Elég csak a defláció mellett is rekordokat döntögető arany árára nézni, hogy tudjuk, nagy a bizonytalanság az amerikai dollár értékére vonatkozóan, és hogy a dollár adósságállomány a kiegyensúlyozatlan kiadáscsökkentések vagy az új adóbevételek révén olyan nem várt hatásokat indíthatnak el a világgazdaságban, amely veszélyeztetheti az amerikai valuta értékét. Ha az emberek bizalma megrendül a dollár iránt, csapdahelyzet állhat elő. A gyengülő dollár feltolja a kamatlábakat, amely megnöveli az amerikai gazdaság igencsak nagyra duzzadt adósságállományának hosszú távú költségeit, amely tovább növeli a deficitet, amely viszont visszahat a valutára, tovább gyengítve azt. Ha a világ nem hajlandó finanszírozni a deficitet, illetve csak még magasabb kamatláb mellett, akkor az amerikai kormányzat nem lesz képes a közkiadásokat megfelelően finanszírozni, amely a fiatal generációk életszínvonalát biztosan rombolni fogja.
Sajnálatos módon a szabályalkotók nem látják ennyire feketén a helyzetet. Akik sosem mentek volna bele ilyen mértékű eladósodásba, elképzelhető, hogy jönnének a nagy marketing szöveggel, hogy "nyugodt szívvel növeld a szén-dioxid kibocsátást! Ez mind csak vicc, amit hallani mindenfelől!", és hasonlóképpen akik a szén-dioxid kibocsátást ellenzik a másik oldalon bátran ajánlgatják a adósságállomány növelésének biztonságos voltát és a valuta stabil helyzetét. Valójában azonban a helyzet sokkal komplexebb, és a világ nagy bánatára eddig nem sikerült egy olyan hosszú távú koncepciót kidolgozni, amely mindezekre együttesen gyógyírt találna. És az adósságállomány csak növekszik, és vele együtt csökken a jövő generációk életszínvonalának várható szintje, és egyéb megoldás híján sorsuk a Piac és az Anyatermészet kezében van. Ahogy azt Rob Watson gyakran mondogatja: "Az Anyatermészet pusztán kémia, biológia és fizika. Tisztán ennyi. Nem lehet alkudozni vele. Nem lehet negédes győzködésbe fogni vele. Nem mondhatjuk: Hej, Anyatermészet, elég ramaty recessziót élünk, nem lehetne egy év szünetet kérni? Nem. Az Anyatermészet azt fogja tenni, amit a kémia, biológia és fizika szabályai diktálnak, a szén-dioxid kibocsátásunknak megfelelően. Az utolsó szó mindig az Anyatermészeté, és a büntetés mindig ezreket súlyt."
A piac, Detto. A kapzsiság és a félelem csak hajszálnyira vannak egymástól, és sosem lehet tudni, merre borul a mérleg nyelve egy adott pillanatban, amely nem várt folyamatokat indíthat el.
Reménykeltő hallani egy-két amerikai liberális kezdeményezésről, amelyben figyelmeztetnek a növekvő költségvetési deficit veszélyére, arra, hogy itt az ideje adónövelésen és kiadáscsökkentésen gondolkodni. Ugyancsak jó látni, hogy nemcsak a liberális, hanem a republikánus részről is vannak lépések, gondoljunk csak például Arnold Schwarzenegger szenátor élharcára a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságáról. Ma azonban a szó már nem elég. Cselekedni kell, mégpedig ma, mert ha nem tesszük, a jövő generációknak nem marad más, csak a Piac és az Anyatermészet szeszélye. Záró momentumként ideillik John Holdren gondolata, amelyet eredetileg a klímaváltozással kapcsolatban mondott, de több
